Megfontolások a vízipipa használattal összefüggésben
Az utóbbi időben több partnerünk, elsősorban a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok, jelezték, hogy terjed az általuk ismert településeken, szórakozóhelyeken a vízipipa használata, és ezért szükségesnek tartják az ezen eszköz használatával kapcsolatos hazai és nemzetközi tapasztalatok áttekintését és iránymutató szakmai pozíció kialakítását. Az alábbiakban áttekintjük a rendelkezésre álló mérvadó forrásokban fellelhető információkat és az azokból levonható következtetéseket.
Bár a vízipipa használata egyes afrikai és ázsiai országokban több száz éves múltra tekint vissza, Európában és Amerikában ez a dohányzási szokás különösen a 90-es évek óta került előtérbe. A vízipipázás népszerűvé válását több tényező is elősegítette, amelyek kulturális, vallási, társas-társadalmi, illetve egészséggel kapcsolatos szempontokat is magukba foglalnak. Fontos azonban tisztán látnunk a jelenség mindkét oldalát, előnyeit és hátrányait egyaránt.
A vízipipát egy indiai orvos találta fel valamikor 1550 és 1600 között, célja pedig az volt, hogy kifejlesszen egy kevésbé ártalmas dohányzási módszert. A feltaláló úgy vélte, hogy azáltal, hogy a dohányfüst vízen halad keresztül, kevésbé lesz ártalmas a szervezet számára. Annak ellenére, hogy ez a hiedelem sokakban a mai napig él, számos kutatás bizonyította, hogy ez a feltételezés hamis: a folyadékon keresztül haladó füst nem válik sem nikotin-, sem kátrány-, sem szénmonoxid-mentessé, mint ahogy a különböző karcinogén anyagok is akadály nélkül beáramlanak a szervezetbe. További tévhitként tarthatjuk számon azt az elképzelést, hogy a vízipipából szívott dohány kevésbé addiktív hatású: kutatások szerint a rendszeresen ilyen módon történő dohányzás ugyanolyan nikotin-függőséget válthat ki, mint a cigarettázás, ahogy a leszokás is ugyanolyan nehéz mind a két esetben. S mivel a káros anyagok szervezetbe való bejutása akadálymentes, a rendszeres dohányzás jól ismert negatív egészségügyi következményei nemcsak a cigarettából, hanem a vízipipából történő fogyasztás esetén is ugyanolyan érvényesek. Különböző légzőszervi betegségek, a tüdőrák, illetve szív-érrendszeri betegségek kockázata megnövekszik a rendszeres vízipipa használat következtében. A rendszeres vízipipázás amiatt is veszélyes, mivel a szervezetbe jóval több káros anyag kerülhet, mint a cigarettával történő használat által. A WHO 2005-ös állásfoglalásában felhívja a figyelmet arra, hogy míg egy cigarettázó ember tipikusan 8-12, 40-75 ml-es slukkot szív el 5-7 perc alatt, ami összesen 0,5-0,6 liter füstöt jelent, addig a tipikusan 20-80 perc alatt lezajló vízipipázás során 50-200 slukk fogy el, ezek a slukkok pedig 0,15-1 literesek lehetnek. Mindez pedig azt jelenti, hogy egy vízpipázás során gyakorlatilag 100 vagy annál is több cigarettányi káros anyag fogyhat el. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy a szervezetbe került káros anyag mennyisége nemcsak a személy vízipipázási gyakoriságától, hanem a dohány típusától, a vízipipa felépítésétől, az égési hőmérséklettől, illetve az egyén dohányzási stílusától is függ.
Fontos azonban látnunk, hogy a vízipipázás igen gyakran csak alkalmi jelleget ölt, társas eseményekhez kapcsolódva. A fiatalok gyakran kávézókban, bárokban, éttermekben, parkokban, társas összejöveteleken, egymás lakásán ülik körbe a vízipipát, amelyből történő fogyasztás rituális jelleget kölcsönöz a dohányzásnak. Hazánkban is egyre több olyan vendéglátóipari egység, illetve szórakozóhely működik, ahol a vendégek térítés ellenében kölcsönözhetnek és használhatnak vízipipát. A használat társas jellege a kontrollt, a mértékletes fogyasztást is magában hordozhatja, amely mindenképp pozitívumként tekinthető. A vízipipa történeti-kulturális gyökereiből fakadóan pedig gyakran egy sajátos, meditatív kontextus is társul a fogyasztáshoz, amelynek révén a fiatalok egzotikusabb, keleti kultúrákhoz közelebbinek érezhetik magukat. A társas élmény pozitív hatásai mellett azonban érzékelnünk kell annak esetleges negatív hatását is, hogy az általában a gyümölcsös- fűszeres (almás, epres, barackos, fahéjas, vaníliás, stb.) aromával ellátott vízipipa dohányok kellemesebb illata azon fiatalok számára is vonzóvá teheti a dohányzást, akik amúgy nem gyújtanának cigarettára.
A vízipipa ugyanakkor nemcsak dohánytermékek, hanem illegális szerek, leginkábbkannabisz-származékok fogyasztásra is alkalmas lehet, ami további szempontokat vethet fel. Míg egyes kultúrákban és csoportok körében a vízipipa használata nem kapcsolódik kannabisz-származékok fogyasztásához, drogjelentéssel tehát fel nem ruházott, addig másutt gyakrabban társul ezzel a típusú fogyasztással. Hazánkban jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amely a vízipipa használatának elterjedtségét, annak legális és illegális szerek fogyasztására való használatának mintázatait tárná fel. (Nemzetközi szinten is rendkívül kevés ilyen adattal rendelkezünk.) Azt azonban kijelenthetjük, hogy a vízipipa használata, ahogy más európai országokban is, mind legális, mind pedig illegális szerhasználati szokásokkal együtt járhat. Mivel azonban ez csupán egy eszköz, amelynek használati módjáról a személy dönt, s nem feltétlenül jár tehát együtt illegális szerhasználattal, helytelen lenne vele szemben fellépni, használatát minden körülmények között tiltani. Ugyanúgy, ahogy nem tesszük ezt a szipkával, öngyújtóval, dohánypapírral, alufóliával, stb. szemben sem, amelyek mind alkalmasak lehetnek arra, hogy valaki illegális szer fogyasztásához használja őket.
A WHO 2005-ös állásfoglalásában összefoglalt, a vízipipázással kapcsolatos vizsgálatok legfőbb tanulságai:
10. Az ízesített dohányok miatt a fiatalok közül sokan inkább ezt választják a cigarettával szemben.
A WHO által megfogalmazott ajánlások a vízipipa szabályozásával kapcsolatosan:
Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk: a vízipipa használata jelentős történeti múltra tekint vissza, de az utóbbi időben érzékelhető ennek észrevehető gyakoriságú használata, elsősorban a fiatalok körében. Az elterjedtség gyakoriságára vonatkozóan semmilyen megbízható adattal nem rendelkezünk, az eddigiek során az országos reprezentatív mintán történt epidemiológiai vizsgálatok nem terjedtek ki ezen szerhasználati modalitás gyakoriságának becslésére.
Ez a szerhasználati forma is számos ártalmat hordoz, nem mondhatjuk, hogy a vízipipán keresztül történő bármilyen (legális, vagy illegális) szer fogyasztása ártalmatlan.
Mindebből nem következik, hogy az eszköz tilalmát kellene elrendelni, ugyanakkor értelemszerűen következik, hogy a prevenciós tevékenység során erre a szerhasználati formára is érdemes és szükséges figyelmet fordítani, pl. annak a félreértésnek az eloszlatása érdekében, hogy az érintettek ne gondolják azt, hogy vízipipával történő szerfogyasztás az ártalomcsökkentés egyik meghatározó eszköze.
A fenti áttekintő összefoglalás során az alábbiakban közölt irodalmi forrásokra támaszkodtunk, melyekben még további lényeges információkra bukkanhat az érdeklődő olvasó.
Budapest, 2009. szeptember 23.
Nemzeti Drogmegelőzési Intézet
Felhasznált irodalom:
Maziak, W., Eissenberg, T., Ward, K.D. (2005). Waterpipe use and dependence: implications for intervention development. Pharmacology, Biochemistry, and Behavior, 80, 173-179.
Maziak, W., Ward, K.D., Afifi Soweid R.A., Eissenberg, T. (2004). Tobacco smoking using a waterpipe: a re-emerging strain in a global epidemic. Tobacco Control, 13, 327-333.
Maziak, W., Ward, K.D., Eissenberg, T. (2007). Interventions for waterpipe smoking cessation. Cochrane Database of Systematic Reviews 2007, Issue 4. Art. No.: CD005549. DOI: 10.1002/14651858.CD005549.pub2.
Neergaard, J., Singh, P., Job, J., Montgomery, S. (2007). Waterpipe smoking and nicotine exposure: A review of the current evidence. Nicotine & Tobacco Research, 9(10), 987-994.
Ónodi G. (2009). Veszélyes? Nem veszélyes? A vízipipázásról. Budai Polgár, 19. szeptember 18. 21.o.
WHO Study Group on Tobacco Product Tegulation (TobReg) (2005). Waterpipe tobacco smoking: Health effects, research needs and recommended actions by regulations.http://www.who.int/tobacco/global_interaction/tobreg/waterpipe/en/index.htmlLetöltve: 2009. szeptember 22.
Szavazás